17.Rész

Sziasztok! Túlságosan hamar meglett a létszám.. ( -_- )

De! *-* Annyira örülök, hogy vannak új olvasóim! Most egy hosszabb részt hoztam nektek!

Remélem senki nem haragszik meg, hogyha megint állítok egy határt! 43 felíratkozó után új rész és át kell lépni a 7.000-et! És.. Mi lenne ha bőven kifejtenétek véleményeteket?  Kakaóóó. xoxo

Memories

Az élet megtanított sok mindenre! Soha ne engedd el azt amid van, vagy akid van. Én nem engedtem el, inkább ő engem. Ha lett volna eszem utána megyek, de nem tettem. Azt hittem felnőttem, de nem. Egy gyerek vagyok! Hiszen az életem is gyerekes, senkinek nincsen akkora "mázlija" mint nekem. Hiszen senki nem veszítette el az emlékezetét. Sokáig voltam terápián hátha visszajön, de nem. Tizenkilenc évesen megtaláltam az életem lényegét, de ő eltaszított magától. Azt mondta így mindenkinek jobb lesz, akkor hittem neki. Most már nem! Már Los Angelesben ültem a szobámban, nehéz volt ott hagyni Londont úgy, hogy Őt is ott hagytam, de meg kellett tenni. Különben soha nem tudtam volna meg, mi lett volna ha.. 
- Hope Clark! Azonnal gyere ide! - kiabált apám a nappaliból. Kivettem a laptopom az ölemből, és fel álltam az ágyról. Belebújtam szőrmés papucsomba, majd ledöcögtem a lépcsőn. Kanapéhoz sietve megláttam, hogy apám a naplómat nézegeti, és pont azt az oldalt amin ki volt ragasztva egy.. Óvszeres zacskó. Szuper! Most el fog kezdeni kérdezősködni.. Felnézett rám, és összehúzta a szemöldökét. Felhúzott szemöldökkel, és kivillantott fogakkal mosolyogtam. Vagyis inkább vicsorítottam. - Mióta nem vagy szűz? Kivel vesztetted el? Mikor volt? Styles gyerek volt? - ugye megmondtam? Gyerünk Hope!! Valami ütős kis hazugság! Á. Gracere kéne fogni.. Na még hazudni sem tudok már jól.
- Apa.. Öhm.. Figyu tizenkilenc éves vagyok! És azt csinálok a testemmel amit akarok! Fogadok, hogy te tizenöt évesen már dugványoztad a lányokat! - tettem hozzá az utolsó mondatomat. Csak lassan elkezdte rázni a fejét és újra a naplómra nézett. 
- Én fiúból vagyok! Te meg a lányom vagy! - kezdett el kötözködni.
- Anya volt az első mi? - kérdeztem mosolyogva és a körmömet kezdtem el vizsgálgatni.. Nem szólalt meg, így nyertem. Elindultam a konyha felé, út közben Gracebe ütköztem aki játszott egy legóval. Mosolyogva átléptem és bementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, kivettem a rostos innivalót és a nutellát. Egyik pulthoz lépve elkezdte az előbb kivett zsömlét felvágni, majd megkenni a csokis masszával..


Reggel az órámat kezdtem el ütögetni jó erősen. Miért is ne? Már az első éjszakán tegyük tönkre a cuccokat. Megfordultam, és felültem. A nap sugarai csak úgy szikráztak befele az ablakon. Mióta Hope öt éves átköltöztem a rendes szobámba. Lila-fehér falaim vannak, és nagyon szép szivárványosan világító lámpám. Bőröndök üresen álltak a szekrényem mellett és a ruhák ki voltak dobálva belőle. Rendetlenség..  Nem baj! Apa azt mondta, hogy felfogadott egy takarítónőt akinek a neve Lucy. Na igen! Az én elképzelésem az volt, hogy egy dagadt, öreg trotty aki csak sepreget. Hát.. Kellemesen csalódtam, kb 32 éves és nagyon kedves nő.. Kiszálltam az ágyból, és az ablakomhoz mentem. Kinyitottam azt és egy kicsit kihajoltam. Kellemesen fújt a szél, így a hajam lebegett a levegőben. Tökéletes nyári idő..

Lent már nagyban készült a szülinapi bulim. Ahogy bicegtem le a lépcsőn, megláttam a hosszú szőke hajat az ablaknál tűzőgéppel és ágaskodva. 
- Garce! - motyogtam kicsit hangosabban mire megfordult és mosolyogva rohant felém. Tűzőgépet ledobta a mellette lévő asztalra, majd a nyakamba ugrott. Szépen a hátamon landoltam, de nem fájt. Annyira.
- Hope! El sem hiszed, hogy mennyire hiányoztál! - ölelt szorosan. Mikor elengedtem és fel álltunk kicsit letöröltem a nadrágom hátulját. - És hol van Harry? - tudtam! Tudtam, hogy felteszi azt a kérdést, amit életemben nem akartam, és nem is akarok hallani. Gúnyosan mosolyogva ültem le a kanapéra és tettem keresztbe a lábam.
- Megettem! - hatásszünet - Igazából fogalmam nincsen! De nem is érdekel! Mióta szétmentünk nem érdekel nagyon mi van vele! Hiszen eleget sírtam, és beszéltem is most róla. Téma felejtve! - nyúltam a táviránítóért. Bekapcsoltam a tévét, és azonnal zenecsatornára tettem. Kikerekedett szemmel ült le mellém Garce. Érdekes amúgy! A húgom is Grace, legjobb barátnőm is Grace, anyámról ne is beszéljünk. 
" - Ifjú bajkeverő? Londonban Harry Styles igaz csak egy rosszcsont mégis a legnagyobb bajt kavarja. Mióta Samanta Jessey felkapott színésznek őt is nyomon követik. Lehet, hogy csak az exe, de lehet, hogy nem? Mióta Visszatért a régi pár különös, de Harryt egyre gyakrabban látjuk sírni! Állítólag egy lány belépett az életébe, de ott is hagyta egy menet után? Nemrég Harry arról nyilatkozott, hogy nem akar kurvákkal összeállni. Lehet valami köze az egésznek a titkozatos lányhoz? "
Ezzel elkapcsoltam. Mindenhol Ő van. Samanta állásáról tudtam, de már Ő is. Hiszen semmi közük nincsen egymáshoz! Engem meg miért kevernek bele? Számtalan kérdés forgott a fejemben, Grace rám nézett és összehúzta a szemöldökét. Sóhajtás után, bementem a konyhába ahol apa és a kisebb Grace sütötték a szülinapi tortámat.
- Boldog szülinapot! - motyogott kislányosan Grace mire csak bólintottam és a hűtőhöz mentem.. Átjárt az érzés mikor először karolta át a derekam.

Konyhában voltunk, és keze végig siklott a derekamon. Hasamnál összekulcsolta kettő hatalmas kezét, és félresöpörte az orrával a hajamat. Puszilgatni kezdte az érzékeny bőrt a nyakamon. Kirázott a hideg, megfordultam így a göndör fürtjei csiklandozták a homlokom. De magam előtt nem a 19 éves Harryt láttam, hanem a 15 éveset.

Kinyitottam az eddig becsukott szemem, és megszédültem. 15 éves Harry? Hiszen nem is ismertem, de mosolygott. Az emlékek váratlanul törtek rám. Megfogtam a hasam, mintha hányingerem lett volna. Lábaim elengedte így össze estem. Előre hajolva köhögtem, és küzdködtem a fejfájással. Apa azonnal kivitte Gracet a konyhából, a másik Grace meg bejött. ( értelmes mondat xd ). Eldőltem így a földön feküdtem. Lábaimat a mellkasomnak szorítottam és a térdemhez helyeztem a fejem. Minden beugrott! 

Ültem az általános iskola focipályájának padján és nézegettem titkon alul imádott szerelmemet. Göndör fürtjei voltak, egyszer-egyszer rám nézett és elmosolyodott. Gracet néztem meg aki csak bámulta a fiút. Próbálta megérteni mi benne a helyes. Kívülről helyes volt, belülről egy rossz fiú..

Ami akkor átjárt felejthetetlen érzés volt. Mindent láttam a múltról. Mint egy diasorozat pörgött át az agyamon. Egyszer minden elsötétült..

§ Kórházban §

Műszerek kattogása, újra fejfájás. Egy fekvő ember aki én vagyok. Mellettem egy pad amin bár nem ül senki, érzem, hogy ott van valaki. Kinyitom a szemem teljes fehérség. Fejem fájása nem csillapodik. Infúzióra nézve elkomorulok. Miért vagyok itt? Körülnézve rendesen a fehér kisebb szobában, felfedezek néhány ruhát, egy kis rostos őszi levet. Kipillantok az ablakon meglátom, hogy áll kint valaki, egyszer csak ide néz, és az ajtóhoz megy. Benyit a szobába, és apukám és a többiek tekintetével találom szemben magam. 
- Jól vagy, Hope? - jön oda hozzám a kicsi Grace és a tűre néz ami a kezemből jön ki. Bólintok és teljesen felülök. Megszédülök, és visszaesek az ágyra. Apukám teljesen elém áll és megölel. Megpuszilja a homlokom, és a nagyobb Garcet is hozzám engedni...
- Tudod.. Te vagy az aki kisebb agyrázkódást kapott a 20. születésnapján! - mosolyog. Beugrott, hogy mi történt így értem miért vagyok infúzióra kötve. Fülemhez hajol és belesuttog. - Hívtak! - ekkor ki egyenesedett és apáék kimentek. Leült az ágyam szélére, értetlenül néztem rá. - Londonból kerestek! - megértettem. Zayn vagy Niall biztosan tudták, hogy mi történt. Hiszen apa szoros kapcsolatuk révén szerintem azt is megosztaná velük, hogy mikor van meg a havim. 
- Ki keresett? Mondott nevet?
- Styles! - ugrott ki a torkán. Kikerekedett szemmel néztem rá, majd a telefonomra. Minek keresett engem? Hiszen ha azt mondja, hogy kiszáll az életemből akkor miért nem teszi? Megfogtam a jobb kezemmel a mobilom, és elkezdtem nyomkodni. A híváslistán lefele görgetve több mint 15 Styles név állt. Zayn és Niall csak 3x hívott. Biztosan beszélt velük Grace, vagy nem is tudom. Órára pillantva meglátom, hogy este 8 óra van.. 
- Mióta vagyok itt? - szökött ki a számon a mondat. Telefonomat arrébb rakva néztem barátnőmre.
- Három napja, Hope! Súlyosan beteg lettél! Ha az embernek az elvesztett emlékezete több mint 6 év után visszajön komoly következménye van. Ha még nem fekszel bent legalább kettő hetet, szívrohamban meg is hallhatsz..

Órák telnek el úgy, hogy nem tudom élek-e vagy már meghaltam-e. Terápiák nem sokat segítenek a fejfájásomon. Egyre többet rókázom, és ez nem jó. Terhes az nem vagyok, egyszerűen apa kötelesnek érezte, hogy megnézessük, hogy babát várok-e. De nem szóval most minden úgy ahogy rendben van. Garce mindig bejár ha teheti. Óránként jön és megy. Kettő napja vagyok ebben a koszvészekben, és ilyen jó öreg anyós cuccban fekszek egy egyáltalán nem kényelmes ágyban. Rám férne egy kiadó kis fürdés, de nem akarom a testem senkinek sem mutogatni így fekszek büdösen a nap 24 órájában egy koszos ágyban. Amikor azt hittem az élet már rosszabb nem lehet tévedtem.. Mivel Harold Styles Los Angeles partjain tartózkodik.. Megint..