15.Rész

Az élet olyan, mint egy autó..elmegy előled, mielőtt beleülnél.  :| ~

Grace and London

Emlékek zápora lepte el a gondolataimat mikor beültem a taxiba és az elindult. Újra körbejárni Londont jó dolog volt. Egyedül mentem, mivel Zayn elment Niallért a Nando's-ba mert még nem jött haza. Lehet miközben evett, betelt a hasa. Habár olyan soha nem lesz. Miközben a hátsó ülésről néztem kifele, pár év alatt semmit nem változott a hej. Miközben egy hónapja itt vagyok, nem is volt igazán alkalmam körülnézni. Mosolyogva vettem elő a kamerámat és nyomkodtam a gombot. Hatalmas tégla épületek, ezer éves házak, áruházak. Minden ki apróságot látni akartam, és megörökíteni is. Másodpercekig gyönyörködni a látványban, nem változott semmit, de más volt.  Elhaladtuk Starbuck előtt, Nando's előtt, minden kisebb kávézó előtt.. Csak mosolyogtam, semmi nem vehette el igazán a kedvem.
- Kérem álljon meg! - szóltam a sofőrnek, aki egyből lassítani kezdett és a járda szélén meg is áll. Kiszálltam a taxiból, és kinyitottam az első ajtót. Kezébe nyomtam a pénzt, elköszöntem és a London Eyet vettem célba. Lassú, de ütemes léptekkel mentem előre. Kissé fújt a szél, így a hajamat is felkapta. Ilyenkor boldogság járt át.
- Hope! - hallottam mögöttem egy hangot. Gyorsan megfordultam, a szél már előre fújta a hajam. Megpillantottam kettő kedves, mégis hülye barátomat felém rohanni.
- Zayn! Niall! - öleltem meg őket. - Na Niall nem etted túl magad? - biccentettem a hasára.
- Én? Soha! - mosolygott.
- Ültél már rajta? - tette fel a kérdést Zayn. Csak megráztam a fejem, és a hatalmas óriás kerékre pillantottam. Nagyobb volt mint a képeken, teljesen berezeltem miatta. Tudni kell rólam, hogy paranoiás vagyok.. - Gyere! - ragadta meg a kezem, majd húzott a tömegbe. Hihetetlen, hogy mennyi embert fellökött. Mindenki csak úgy kiabált utánunk, megszeppenve mentem és csak mentem a tömegen át. Niall mögöttem zárkózott fel.
- Neve? - kérdezte az őr.
- Zayn Malik! - ennyit mondott az őr elmosolyodott és be engedett minket. Kikerekedett szemmel haladtam befele a hatalmas fülkébe. Leültem a padra, és úgy néztem kifele. - Kb félóra alatt megy végig! - mondta Zayn mellém ülve. Csak rámosolyogtam, Niall is leült a másik felemre.
- Te félsz? - nézett rám a szőke. Remegve megráztam a fejem. - Hallod, Hope! Neked téliszonyod van?  - ugrott elém.
- Nincsen! Csak paranoiás vagyok! - mosolyogtam rá. Kicsit nyugodtabban visszaült mellém...

Zayn Malik 

Ahogy ültünk a London Eye kabinjában kicsit, visszaemlékeztem a múltra. Hiszen mikor Harry elment nem nagyon mondott semmit, csak elhúzta a csíkot. Muszáj volt Hopeval kedvesnek lennem, hiszen jó barátom és Harry is megkért rá.. A hatalmas kerék csak ment lassan, mintha ezer év telt volna le. Hope sétálgatott még Niall telefonon beszélt valakivel.. Arra lettem figyelmes, hogy mosolyogva elém jön.
- Samanta is elhagyta a várost! - ezzel leült mellém. - Szerinted van valami köze hozzá?  - tudtam kire céloz. Lehajtottam a fejem, sajnos értettem, hogy Sam miért ment el. Biztosan Harry kérte, hogy még őt is felejtse el. Minden kapcsolatot meg akarna szüntetni szegény lánnyal? Ekkor az óriás kerék meg állt, földet értünk. Azonnal az ajtóhoz mentem, és megfogtam Hercegnő kezét. Kihúztam a nagy tömegen át, fogalmam nem volt, hogy hova sietek.. Csak rossz érzéseim támadtak..

Hope Clark 


Utálok egyedül itthon lenni, csak néztem a plafont az ágyamra dőlve, szétterülve. Zayn és Niall bevásárolni mentek, én meg nem mehettek velük. Fogalmam nincsen, hogy mit fogok csinálni itt egész délután! Ekkor a mobilom kattogni kezdett. Oda eresztettem a karom, és felvettem a földről a mobilt.
- Halló? - kérdeztem bele.
- Szia Hope! Meglepetésem van! - hallottam meg Grace hangját. Azonnal felültem, így izgatott lettem.
- Csak azt ne mond, hogy megint egy kígyót kaptál és elvesztetted? - röhögtem bele a telefonba. Vissza gondoltam a régi emlékre mikor Grace megkapta a siklóját és elvesztette a házban.. Így ( mivel harapott a kis dög ) átköltöztek hozzánk 2 hétig.
- Megyek Londonba egész nyárra! - ezzel egy akkorát sikítottam, hogy még az ablak üvegek is megremegtek.
- Mi.. Mikor jössz? - sokkos állapotom miatt csak dadogni tudtam..
- Kettő óra és ott vagyok! Zaynnék tudnak mindenről! - ezzel letette. Kikerekedett a szemem és körülnéztem a szobámban. Mindenhol rendetlenség.. De ekkor nyitódott a bejárati ajtó. Lerohantam és az első személy nyakába ugrottam.
- Köszönöm! - ennyit nyögtem. Megéreztem Niall haját az arcomnál. Elengedtem és Zayn felé fordultam.. - Haza jön! - kicsit csendesebb voltam a megszokottnál..
- Igen tud..- be sem tudta fejezni elkezdtem toporogni és táncolni minden fele!
- Londonba jön! - ordítottam ki magam! Ám ekkor egy ismeretlen kocsi gurult be a ház elé. Kimentem az ajtóhoz és jobban be akartam látni. Megdöbbentem mikor az illető kiszállt a kocsiból...