●5.Rész●

Hey sweeties!

Úgy döntöttem, hogy az 5. részben kicsit visszamegyünk a múltba.

Mind ez álomként jelenik meg Hope életében, hiszen mind a ketten tudjuk

" Tudniuk kell az igazat"- Hope. 

Remélem tetszeni fog, következő rész

+2 feliratkozó, és 10 komment! + 200 oldal megtekintés! ( napi )

Hope Clark~

Jobb oldalamra fordulva néztem ki az ablakon. Néztem a holdat, mely teljes pompájában világított. Nem tudtam aludni, egy teljesen idegen házban vagyok. Hogy is tudnák? Egyfolytában forgolódtam, majd az órára pillantottam 02:34 szuper. Lassan fel ültem, majd a hajamat előre eresztettem. Jobbra - balra forgattam a fejem. " Hope! Aludnod kell " " Nem tudok " Folytattam magamban egy kisebb veszekedést. Kintről motoszkálást hallottam, kicsit megijedtem, de azért fel álltam és lassú léptekkel mentem kifele a szobából. Ajtónál meg álltam, majd a kilincsre tettem a kezem. Lassan lenyomtam a fémből készült tárgyat, és kitártam az ajtót. Konyhából jött a zaj. Lassú léptekkel tapogattam ki, hogy hol a lépcső, és a falak. Még lassabban kezdtem el lefele menni a korom sötét házban. Mikor a nappaliba értem, kisebb fényt láttam a konyha felől. Majd egy roppanást hallottam, rohanni kezdtem a fény felé, majd berohantam a konyhába.

- Aludni kéne! - fordult meg Zayn. Egy szál bokszerben, nem volt egy olyan "hű de csúnya" látvány. Gyorsan végigmértem, amin jót nevetett. - Miért nem alszol? - kente tovább a szendvicsét.

- Furcsa nekem ez a ház még! És te? - ültem le az egyik székre. Csak rázta a fejét és mosolygott.

- Niallel mindig horrort nézünk esténként. Most sem maradt ki, csak el kellett mennie mosdóba, de gondolom elkapta a csajszi! - röhögött.
- Ez nem szép dolog, halálra is rémülhet! - komolyodtam el. Abba hagyta a röhögést, és felhúzta a szemöldökét.
- Nem tudsz spontán lenni? Engedd már el magad! - oktatott ki.
- Igen is tudok spontán lenni! - tettem karba a kezem. Felhúzott szemöldökkel ült le egy székre, és kezdett el falatozni az ennivalójából.
- Mutasd meg!- kapta elő a telefonját, és elkezdett rajta nyomkodni valamit. Nem érdekelt nagyon, csak álltam és néztem ki a  fejemből. Majd megszólalt egy szám, ami történetesen a kedvencem. Kicsit elkezdtem a jobb lábammal csattogtatni a földet a ritmusra. Karjaimat magam mellé engedtem, és csettinteni kezdtem. Teljesen táncoltam már volna, de nem lehet. Hiszen mégis csak nem állhatok be táncolni egy olyan fiú előtt aki még csak nem is ismer.
- Lesz ma még valami? - nézett rám.
- Lesz! - ezzel a mozdulattal, elkezdtem tapsolni és rázni a csípőm. Egyszerűen behunytam a szemem, és úgy forgattam magam. Nem vagyok szégyenlős, de az igaz, hogy imádok táncolni. Hiszen táncos voltam még jó múltkor. Talán a baleset előtt. Ekkor elhalkult a zene, kipattantak a szemeim, mikor egy kezet éreztem a derekamon. Mögöttem volt, így a hasa a hátamhoz ért, összerezzentem.
- Gyönyörű vagy! - suttogta mély hangján, kicsit rekedt volt. verte a víz, kicsi izzadság cseppek landoltak a vállamon.
- Zayn! - mondta halkan, mikor teljesen megfordított. Ott állt előttem egy igazi isten pasi, akit ver a víz a táncomtól.
- Kérlek! - suttogta, majd az egyik ujját az ajkaimra rakta. Bal kezével közelebb húzott magához, így teljesen hozzáértem felső és alsó testéhez. Fekete haja összetapadt az izzadsága miatt, fehér pólója mintha le lett volna öntve egy pohár vízzel.
- Engedj el! - toltam el magamtól, mikor megmarkolta a fenekem.
- Nem utasíthatsz el! Engem senki nem szokott, felejthetetlen ajánlat bébi! - lépett közelebb. Hátrálni kezdtem, majd a falnak ütköztem. Kettő kezét a fejem mellé rakta úgy támaszkodott előttem.
- Én csak spontán akarok lenni! - suttogtam.
- Megtanítom, hogy kell! - értem az ajkai az enyémhez. De nem csókolt meg, lágyan dörzsölte alsó, majd felső ajkaimat. Alsót kicsit megharapta így azonnal bejutás kapott. Azonnal csatát vívtak a nyelveink, le sem tudott állni. Nem mondom, hogy nem kívántam őt, hiszen szexi volt. De mégsem éreztem iránta többet mint egy barát.
- Elég! - toltam el magamtól dühösen mikor a pólóm alatt kotorászott. - Azt gondolod, hogy minden lányt az ágyba vihetsz mert ilyen jól nézel ki? Jó séró, aranybarna szemek, kockahas! Hát nem kis apám, megszívtad! - ordítottam.
- Nekem soha nem mondanak nemet! - jött közelebb megint.
- Na figyeld csak! - hatásszünet - NEM! - egyre jobban kiabálni kezdtem, majd kijöttem a konyhából. Felrohantam az emeletre, majd magamra csaptam az ajtót, én is csak ekkora pancser lehetek. Azonnal kifogom magamnak a világ legperverzebb pasiját. Dörömböltek az ajtómon, ki sem akartam nyitni Zayn miatt. De meghallottam a túlsó oldalról a lágyan szóló hangot.
- Hé! Engedj már be! Niall vagyok! - fel álltam, és kinyitottam az ajtót. Bejött Niall, aki egy szál bokszerben is úgy nézett ki mint egy isten. Körülnézett, majd meglátott engem, hogy megint az ágyon ülök. - Mi a baj? - csak ráztam a fejem. - Nekem nem kell hazudnod! - ült le mellém.
- Én csak haza akarok menni!..

~ Harry Styles ~

Úgy forgolódtam az ágyban mint soha lehet, hogy van barátnőm és szeretem is, de akkor is az emlékek mindig megmaradnak. Hiszen soha nem voltam olyan boldog mint vele, egyszerűen csak szerettük egymást. Semmi nem állt közénk, addig a napig. Jobb oldalamra fordulva kinéztem az ablakon néztem a holdat, mely teljes pompájában ragyogott. Majd álomra csukódott a szemem..

~ Ültem a kocsiban mint egy szerencsétlen, mellettem a barátnőm úgy szorította a kezem mint még soha.
- Hope! Ez már fáj! - néztem a kezükre ami már dagadt a szorítástól.
- Sajnálom szerelmem! - nyomott az arcomra egy puszit.
- Mennyetek szobára! Na ez még tőlem is fura volt! - vágott hülye fejet az apukája. Billyvel egész jóban vagyok, de ez tényleg furcsa volt tőle. Hope csak 15 éves.
- Billy! - szólt rá Amanda Hope anyukája. Jóket nevettünk.
- Grace jól van? - kérdeztem Hopetól.
- A mamáék vigyáznak rá! - mosolygott. És újra az utat kezdte el figyelni, de én még mindig csak őt néztem. Gyönyörű ( festett ) szőke haját, szempilláit, a kék szemét. Lassan megfogtam az állát, és így fordítottam a fejét úgy, hogy engem nézzen. Lágyan csókot nyomtam az ajkaira. Miközben csókolóztunk kiabálást lehetett hallani.
- Billy! Ne!! - ekkor egy hatalmas csattanás. Amanda azonnal meghalt, Hope eszméletét vesztette. Egyfolytában fogtam a kezét, közben hívtam a mentősöket. ~

- Harry! Jól vagy? - zökkentett ki az álmomból Zayn. Felnéztem rá, majd felültem. Éreztem, hogy a szememből könnyek jönnek ki. Letöröltem azokat, majd újra haveromra néztem.
- Igen jól! - hazudtam.
- Engem nem tudsz át verni, és.
- Engem se! - jött be Niall is.
- Hope hol van? - néztem rájuk. Zayn lesütötte a szemét, míg Niall csak mosolygott.
- Alszik! - adta a könnyű választ.
- Zayn. Mi ez a komor tekintet? - néztünk rá mindketten Malik uraságra.
- Semmi! - ezzel fel állt, és kiment a szobából.
- Harry! Beszélnünk kell! - ült le mellém a haverom..