●2.Rész●

Sziasztok! Köszönöm a komikat, nagyon aranyosak vagytok! Kicsit lapított még a blog, de próbálok minél jobban teljesíteni. Ha kifogásátok van akkor kérlek írjátok meg kommentbe! Negatív és pozitív komikat is szeretnék hiszen az ember  hibáiból tanul. 6-Kommen után 3. rész, ( ami mellesleg szerdán fog jönni ) ha csúszok pénteken! :) bye. #offline.

~ Gondolatok ~

Lassan keltem ki az ágyból, testvérem már reggel húzogatta a hajam. Ami mellesleg megszokott ha éhes, ültem az ágy szélén és néztem, hogy a nap tűző sugarai, hogyan töltik be a szobát. Elfordítottam a fejem jobb oldalra így láttam az ajtóban váró bőröndjeimet. Hatalmas levegőt véve fel álltam, majd megfogtam Grace kezét ( aki már toporzékolt az ágyam mellett ).
- Hope! Grace! Gyertek már, mennünk kéne! - kiáltott apa a konyhából. Kezembe vettem a kislányt, majd lerobogtam az emeletről. Lent rántotta illat várt, rostos üdítő volt az asztalon.
- Jó étvágyat! - mondtam, és letettem húgomat a székébe. Magam is elfoglaltam a helyem, majd elkezdtem enni. 
- Siessetek! El kell érnünk a gépet! - sürgetett apa. Teljesen kiment a fejemből ez az egész 2 perc alatt. Felrohantam a szobámba, azonnal kikaptam egy nadrágot, egy pólót, meg egyéb eszközöket a bőröndömből és berohantam a fürdőbe. Felkaptam magamra, kifésültem a hajam, megmostam a fogam, majd egy gyors sminket tettem fel. Ahogy végig néztem magamon gondoltam majd a gépen felveszek egy melegebb ruhát. Hiszen nem akarok 0-fok ba csak egy laza cuccban járni.

- Hope Clark! Azonnal gyere! - ordított apa. Megfogtam a 2-ő hatalmas bőröndöm majd elkezdtem húzni magam után. Ám a lepcsőnél meg álltam.
- Nem bírom el! - kiáltottam le.
- Mondtam, hogy ne hozz ennyi cuccot!
- De apa! Mégis 1 hónapra leszünk elzárva a nyártól. - kezdtem volna bele a beszédembe. De láttam, hogy apa már lent van a lépcső alján. Lerobogtam majd az ajtónál felkaptam a a cipőm. Majd az autóhoz rohantam. Be szálltam az első ülésre.
- Hope! Énekelj! - szólt a hátsó ülésről.
- Grace! Most nem! - szólt vissza neki. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, majd a zsebembe helyeztem a telefonom. Úgy figyeltem az utat..

**

- Hope! Kellj fel! - ébresztett apa. Kipattantak a szemeim majd azonnal felültem a kocsiban. ( A székem hátra volt döntve ) . Jó kis szerencsére megfejeltem a nap ellenzőt.
- Jézusom! Hope! Lefogjuk késni a gépet! - vett ki apa a kocsiból. Már a magam lábán is meg tudtam állni, így gyorsan letett majd kivette a bőröndöket a csomag tartóból.
- Apa! ordítottam majd felkaptam az ölembe Gracet. Aki édesen aludt. Egy bőröndöt én is megfogtam majd elkezdtünk befele rohanni. Mindannyian röhögve futottunk, közben Grace is felébredt. Ő sírt, de én próbáltam megnyugtatni. Mikor letettem már az ellenőrzésen kellett végigmenni. Előre engedtem apáéket, de előttem bezárult a kapu.
- Elnézést! A gép 3 perc múlva indul, ön már nem fér fel. De 4 óra múlva megint indul egy arra felmehet! - mondta. Apa már indult vissza, ahogy ismerem kicsapja a hisztit.
- Rendben! - szóltam oda, majd apára néztem. - Mennyetek! Hamarosan én is ott leszek! - mondtam és elindultam az ellenkező irányba.
- Hamarosan találkozunk Hope! - utolsó mondatát hallottam, megfordultam de már ott sem voltak. Mosolyogva leültem a várakozóba. Gondolkozni kezdtem, a múlton, a jövőn. Igaz a múlton nem tudtam sokat, csak amiket apa mondott képekről. Hiszen az a baleset. Hogy is történt? Apával, anyával és a kishúgommal mentünk nyaralni. Persze ekkor minden rossz megtörtént, elénk jött egy medve, apa ki akarta kerülni sikerült is de egy fának nekimentünk. Anya azonnal az életét vesztette, én nekem az emlékembe került. Apa és Grace néhány karcolással megúszta. Ennek örülök, de ők nem örültek. Apa mindig sírt mikor a kórházban feküdtem, hogy miért nem Ő. Én csak mosolyogtam mondtam neki. " Semmi baj nincsen " Fájt az egész, hiszen volt egy barátom, akit mindennél jobban szerettem. De csak volt..